Gondolatok Szent-Györgyi Alberttől (korábbi Paleországos cikk)

szent-gyorgyiÉrdekes, elgondolkodtató idézetek következnek a Nobel díjas tudósunktól. Kevesen tudják, de Szent-Györgyi Albert nemcsak a C vitaminról híres, hanem számos más biokémiai felfedezést is köszönhetünk neki, emellett az elektronikus vagy kvantum-biológia egyik úttörő kutatója és nem álltak tőle messze a paleós elvek sem.

  „Testünk és környezete között egyik legfontosabb kapocs minden bizonnyal az élelem. Az élelem képében a környezet ténylegesen bekerül testünkbe és átjárja azt. A vitaminok e kapcsolat koordinálásában kétségkívül a legfontosabb tényezők egyikének számítanak. Meg vagyok győződve, hogyha testünket visszahelyeznénk abba a környezetbe, amely számára ez a test kialakult, éppen olyan tökéletesen működnék, mint a többi élőlény teste. A betegség a szervezetünk és a környezetünk közötti diszharmónia kifejeződése. Olyan nem létezik, hogy egészséges vagy nem egészséges. A hal rosszul érzi magát a földön, a nyúl meg a víz alatt. Minden attól függ, milyen környezet számára alakultunk ki.” /Szent-Györgyi Albert – Egészség, betegség és a vitaminok/

„Meg vagyok győződve, hogy az ember teste éppolyan tökéletes, mint állattársainkké, és látszólagos hiányosságai a felépítése és a környezete közötti diszharmóniából erednek. Az ember nem a nagyvárosok kövezetén jött létre. Kialakulása valamilyen dzsungelben számtalan éven át tartott, és szigorúan ennek a dzsungelnek az életéhez alkalmazkodott. Civilizációnk új keletű és még nem nyomta rá bélyegét a testünkre. Ha egészségesek akarunk lenni, testünket vissza kell helyezni abba a környezetbe, amely számára kialakult.” /Szent-Györgyi Albert – Egészség, betegség és a vitaminok/

Vajon az ember milyen környezet számára alakult ki? Biztos jó nekünk városi betondzsungelben élni, mesterséges elektromossággal, világítással körülvenni magunkat, feldolgozott, finomított ételeket fogyasztani és mozgásszegény, ülő életmódot folytatni?

„Akkor fogjuk valóban megközelíteni az élet megértését, amikor valamennyi struktúra és funkció, valamennyi szint – az elektronok szintjétől egészen a molekulák feletti szintig – egyetlen egységbe olvad össze. Addig azonban a struktúra és funkció, a klasszikus kémiai reakciók és a kvantummechanika vagy a szub[1]– és szupramolekuláris[2] közötti megkülönböztetéseink csak módszereink és felfogásunk korlátozott jellegét mutatják.” /Szent-Györgyi Albert – Az élő állapot/

„Igen régen volt az, amikor kezdtem megsejteni, hogy a biológiai reakciók csodálatos kifinomultságát a molekulák önmagukban nem biztosíthatják, ehhez részben sokkal kisebb és mozgékonyabb egységekre van szükség, s erre aligha akad az elektronoknál alkalmasabb jelölt. Az életszínház főszereplői tehát szükségszerűen az elektronok, a nehézkes, kevésbé reakcióképes fehérjemolekulák pedig a dráma színterét képezik.” /Szent-Györgyi Albert – Az anyag élő állapota/

„Megengedhetik-e a biológusok maguknak, hogy – mert járatlanok a kvantummechanika bonyodalmaiban – elkerüljék az elektronok dimenzióját? Jelenleg nagyon kicsi azoknak a száma, akik mindkét tudományhoz, a biológiához és a kvantummechanikához is értenek. Lehet, hogy az emberi élet és az emberi agy korlátozott volta miatt ez a szám sosem lesz nagyon nagy. Mindkét tudomány teljes elmét és teljes életet követel. Ezért, legalábbis ma, a fejlődés valamiféle hibridizációtól függ.” /Szent-Györgyi Albert – Tudományos pályámról/

Korának felfogását messze megelőzve, Szent-Györgyi már az elektronok szintjén gondolkodott az ember működéséről, amihez a kvantummechanika törvényeinek ismerete szükséges. Tehát aki „csak” a hormonok, szénhidrátok, zsírok szintjén gondolkodik, az jobbesetben részigazságokat kap, rosszabb esetben téves következtetéseket vonhat le az élővilág működéséről. Láthatjuk, hogy a C-vitamin csak egy kis szelete a magyar professzor munkásságának, érdemes feleleveníteni, mi mindennel foglalkozott.

atom-1222513_960_720

[1] Szubmolekuláris: A molekulánál kisebb méretű.

[2] Szupramolekuláris: A molekulánál nagyobb méretű.

Természetes mozgások az olimpián

cavemanughlympics

Nemrég ért véget Rio de Janeiroban a sportvilág csúcseseménye, a XXXI. nyári olimpia. A négyévente megrendezésre kerülő versenyen a világ legjobb sportolói mérhetik össze a tudásukat – a nyári és téli játékokat összesítve – 35 sportágban és 380 versenyszámban. Magas szintű mozgáskultúra nélkül nem alakulhatott volna ki mai ember, hiszen a vadászó-gyűjtögető életformának ez alapvető követelménye volt a sok százezer éves evolúciónkban. Tehát az ősi, természetes mozgásokból alakultak ki a mai sportágak, melyekben az élsportolók mára már az emberiség teljesítőképességének határát feszegetik.

Vonjunk párhuzamot!

Más és más volt a sportolás célja régen és ma. Míg anno szinte az egész a túlélésről szólt (táplálékszerzés, vándorlás, védekezés), addig manapság már nem feltétlenül kell mozognunk az életbenmaradásért. Persze van, aki fizikai munkát végez a megélhetésért, vagy legalább sokat sétál a munkahelyére, iskolába. Manapság akár otthon a fotelből ülve is házhoz rendelhetjük az ételt és a vizet, az autó elvisz bárhová, a lift felvisz az emeletre stb. Ennek meg is vannak a káros hatásai: soha ennyi mozgásszervi probléma nem volt, mint most az elkényelmesedett, ülő életmódot folytató nyugati civilizációban, de ez már egy másik történet… A mai ember tehát inkább kedvteléből mozog, a szebb külsőért, az egészségéért vagy az élsportolók egy sportági teljesítmény maximalizásáért.

Melyek a természetes mozgások?

A legegyszerűbb és leggyakrabban használt természetes mozgások a séta, futás, úszás, kúszás, mászás, egyensúlyozás. Helyenként a terepviszonyok megkövetelik az ugrás használatát is. Nem vagyunk növények, helyváltoztatásra képesek vagyunk és erre gyakran szükség volt régen és ma is. Az előző felsorolásnál még csak a saját testünket használtuk, lehet azonban tárgyakat vagy a társunkat is mozgásba hozni. Ez történik az emelésnél, cipelésnél, dobásnál, elkapásnál. Továbbá, ősi összetett mozgások a támadás és védekezés különböző formái (ütések, rúgások, földharc, birkózás) vagy akár a táncot is ide sorolhatjuk.

Hol jelennek meg ezek az olimpiai sportágaknál?

Vannak sportágak, ahol egy az egyben átmentettünk valamilyen ősi mozgásformát és vannak összetett vagy továbbfejlesztett változatok is, melyeket már nehezen hívhatunk ősi sportnak. Ha szeretnénk megtalálni a legelemibb mozgásfajtákat az olimpia programjában, akkor nézzünk szét az atlétika, torna, úszás, birkózás, súlyemelés háza táján.

Őseink hosszasan vándoroltak (futás, gyaloglás), úsztak, nehéz köveket emeltek (súlyemelés), egymással és vadállatokkal küzdöttek (küzdősportok), ugrottak (távolugrás, magasugrás), dárdát dobáltak (gerelyhajítás).

Az ember kitűnő állóképességgel rendelkezik, az egyik legjobb az állatvilágban ebben a műfajban. Ezért is terjedhetett el a hosszútávú futás és úszás, gyaloglás, triatlon, kerékpár és a sífutás.

A legtöbb olimpiai versenyszám már inkább egy továbbfejlesztett, származtatott sportág, hiszen mesterséges eszközöket használnak hozzájuk és szabályrendszerek irányítják őket. Gondoljunk csak a sportlövészetre, kerékpárra, teniszre, jégkorongra, síelésre, bobra, korcsolyázásra. A lovas számokban pedig ugye „természetes” eszközt használnak, ami nem a paleolit korból származik, csupán 7-8000 éves. A hajós sportágak (kajak-kenu, evezés, vitorlázás) is határesetet képeznek, hiszen az ember régóta közlekedik hajóval, de nem több mint százezer éve. A vívás szintén régi műfaj, de a mai kard, párbajtőr korántsem hasonlít egy ősi lándzsára vagy kőbunkóra. A modern íjászok is már egy komoly szakértelemmel továbbfejlesztett fegyvert használnak.

A labdajátékok egy érdekes kategóriát jelentenek, meglehetősen összetett képességek szükségesek hozzájuk. Itt is megjelenik a futás (pl. foci, kézilabda), az úszás (pl. vízilabda), ugrás (pl. röplabda, kosárlabda), de fontos szerepe van a dobásnak, a pontos célzásnak is. Továbbá az összehangolt csapatmunka anno a vadászatban is előnyt jelentett és maga a játékosság sem újkeletű dolog.

Ha az ősi tánc elemeit akarjuk felfedezni, akkor a ritmikus sportgimnasztika, szinkronúszás, műkorcsolya versenyeket érdemes megnéznünk, hiszen a sportolók itt is együtt „élnek” a zenével.

Az ősember mozgására talán az a legjobb kifejezés, hogy összetett, sokféle képességet kellett művelnie egyszerre magas szinten. Ilyen sportágak az öttusa, tízpróba (hölgyeknél hétpróba), biatlon vagy már az említett csapatjátékok. Arról se feledkezzünk meg, hogy ha a versenyen nem is, de a felkészülési időszak minden sportban meglehetősen komplex, merítenek más sportágak mozgásanyagából, pl. állóképességet, erőt rengetegen fejlesztenek futással, súlyemeléssel.

A sport jelene és jövője

A sport mindigis jelen volt az ember életében és remélem még sokáig így lesz! Bár a mai világban nagyon elkényelmesedtünk, azért bízom benne, hogy az olimpikonok is inspirálnak minket a rendszeres sporttevékenységre. Egy olimpiai bajnok is mire feljut a csúcsra, számtalan órát tölt el ősi mozgásformákkal, gondoljunk csak a gyerekkori játékokra, testnevelés órákra vagy az alapozó időszakban a kondíció fejlesztésére.

A cikk most elsősorban az olimpia programján szereplő sportágakkal foglalkozott, de léteznek ezeken kívül is bőséggel más mozgásfajták, melyek rendszeres gyakorlása szintén jótékony hatású. Mindenki bátran űzze a kedvenc tevékenységét, csak közben ne feledkezzen meg az alapok gyakorlásáról vagyis a természetes mozgásokról!

 

 

Kép forrása:

https://en.wikipedia.org/wiki/Caveman_Ughlympics

Új könyv! VAD PALEO

borito

  • Paleo vagy ketogén, melyik micsoda?
  • Modern gyűjtögető: mi az amit le lehet vadászni, összegyűjteni a magyar erdőkben?
  • Mi mindent képesek megenni az emberek szerte a  nagyvilágban?
  • Miért jó időnként nyers húsokat is enni?
  • Milyen hasznos tápanyagokat tartalmaznak a tengeri ételek, belsőségek, vadhúsok, fűszerek?

Örömmel jelentem be, hogy novemberben megjelenik a második könyvem, melyet Mezei Elmirával közösen készítettünk!

                 jin-es-jang 14729383_1286613014683841_8955112815902926245_n     14671063_1295747207103755_5957949438458685402_n img_6197 15095655_1329272113751264_960360073722865786_n 15107462_1329272513751224_5509067861320021564_n

Recepteskönyv, hasznos elméleti és gyakorlati tudnivalókkal

Elmira nagy tapasztalattal rendelkező paleo szakács és táplálkozási tanácsadó. Ez lesz a tizedik szakácskönyve, így garantált, hogy igazán ínycsiklandó és otthon is könnyen megvalósítható receptek kerültek a könyvbe. Jómagam pedig a szöveges részekért felelek. Beleadtam mindent, ami egy bevállalós, természetszerető, modern szemléletű biológustól kitelik!

Sikeres vadászatot kívánok az alapanyagok beszerzéséhez és a fincsi ételek elkészítéséhez!   

 

Itt olvashatsz róla egy további beharangozót és elő is rendelheted:

http://www.jaffa.hu/konyvek-reszletek.php?konyv_id=3064

 

 

 

Első maraton, mezítláb, ketogén-paleo étrenden II.rész

Kaja

Kb. 7 éve a paleolit étrend elveit követem és biológus mérnökként szorgalmasan kutatom is annak elméleti hátterét (bővebben a Paleón túl című könyvemben olvashatsz róla). A paleón belül is leginkább a ketogén verzió szerint eszem az év nagy részében, vagyis közepes mennyiségű fehérje, sok zsiradék, minimális szénhidrát bevitellel működök. Ennek külföldön egyre nagyobb szakirodalma van, sportolók körében is. Van jópár ígéretes hatása, elsősorban hosszútávú állóképességi sportokban és egészségügyi szempontból. Az az elmélet, hogy ketózisban (ez egy speciális anyagcsereállapot, amikor zsírokat és ketontesteket használunk az agyban és az izmokban energiatermelésre szénhidrátok helyett) függetlenedünk a glikogénraktáraktól vagyis egy hosszútávú sporttevékenységnél nem kell feltétlenül energiát pótolni és nem jön el a FAL kb másfél-két óránál, hanem folyamatosan stabil az energiaszint, pengeéles a szellemi koncentráció, gyorsabb lesz a terhelés utáni regeneráció. Sokat kutattam erről, de saját tapasztalatom nem nagyon volt ilyen hosszútávú terhelésnél (1-2 hosszú evezést leszámítva), ezért is vállalkoztam maratonfutásra.

screen-shot-2012-09-25-at-11-20-56-am

Szóval a kajám így nézett ki: Verseny előtti nap, reggelire kacsazsíros rántotta 5 tojásból, kókuszzsíros kávé. Ebére birkapörkölt belefőtt zöldségekkel és egy kis töpörtyű. Vacsora húsleves, szürkemarha májas, sült sprotni, szalonna, kis zöldség. Szénhidrátpótlás nem volt semennyire, kb 30g alatt lehetett egész nap. A verseny napján 7 körül reggeliztem, szintén 5 tojásos rántotta kacsazsíron, kókuszzsíros-MCT olajos kávé (MCT- közepes szénláncú zsírsavak, melyek gyorsan hasznosíthatók), 2 szelet mangalica szalonna. 9.30kor volt a rajt, verseny közben egyáltalán nem voltam éhes és utána sem egy darabig (kb 2 órával később ettem 15.30 körül és akkor sem a “kizabálomahűtőt adagot”). Távközben csak vizet ittam kb. 1 litert, 1-2 citromszeletet rágcsáltam és a magammal vitt parajdi sót nyalogattam az ásványi anyagok pótlása miatt, valamint féltávnál ittam kb 1 evőkanálnyi MCT olajat. Ez utóbbit nem tudom megállapítani, hogy használt-e, nagy lórugásnyi gyorsulás nem történt, de lassulás sem…

ch-noname2 img_1251

Harci felszerelés szénhidrát vs. zsíradaptált üzemmódban (mindenféle cukros gél vs. só és víz, esetleg MCT olaj)

Semmi izotóniás ital, semmi gél vagy banán, szénhidrát pótlás nem volt útközben. Ehhez képest végig tök jó erőben voltam, nem fáradtam agyilag, keringésileg egyáltalán. Szóval abszolút meg tudom erősíteni, amit írnak a ketózis és a hosszútávú állóképességi teljesítmény kapcsolatáról! A kis mennyiségű, versenyközeli stratégiai szénhidrát használattal azért még biztos lehetne játszani a ketózisban is (talán majd egy következő alkalommal). Tisztában vagyok vele, hogy az eredményem messze volt a világcsúcstól, nem is erre készültem. Abban viszont biztos vagyok, hogy ideje lenne már felülvizsgálni, amit a sporttáplálkozásról tanítanak, az ember nem csak szénhidrátalapon tud működni, hanem zsíradaptált üzemmódban is! Sőt… és a kaján kívüli tényezőkről még nem is beszéltem, amelyek legalább ilyen fontosak.

Utóélet, regeneráció

img_1249 Az is izgalmas lehet, hogy milyen volt az utána lévő időszak, mennyi idő alatt épültem fel teljesen? Mert valljuk be, azért ez egy kisebbfajta sokkhatás volt a szervezetnek. Célba érkezéskor még egy darabig semmi különös, fel voltam dobódva, 15-20 perccel utána azért már csak lassan cammogtam. Akik véres húscafatokat vártak a végére, azoknak sajnos csalódást okoztam, teljesen ép maradt a talpam, legfeljebb kicsit érzékenyebb volt, másnapra már ez is elmúlt. Másnapossági tünetek: A vádli, comb és a csípő izomzata úgy látszik sokkot kapott a szokatlan terheléstől, emiatt még pár napig kicsit megfontoltan, robotosan jártam. Bevetettem a hideg vizes fürdőt, az szivacshengert, a nyújtást, az egészséges paleo táplálkozást, kinti mezítlábas időtöltést (a földelést), kiegészítőket (pl. halolaj, kurkuma, kollagén) a regeneráció érdekében. 2-3 nappal később már óvatosan tudtam kocogni, a kenu és kondi edzéseket tudtam rendesen folytatni. Az első komolyabb futás 2 héttel később volt, egy félmaraton Kolonics György kenus legenda emlékére. Ezt inkább 5ujjas cipőben vállaltam, mert nagyon kavicsos volt a pálya (puhány voltam bevallom), az időm 1 óra 43 perc lett, ami egész jónak mondható a felkészültséget tekintve. Szénhidrát töltés itt sem volt, a reggeli ugyanúgy egy rántotta.

14440925_881421748654416_4830185317144671445_n  img_1286 img_1306

További tervek

Ahogy írtam az elején, ez csak egy bakancslistás kalandozás volt, nem fogok maratonokat futkorászni, főleg nem mezítláb. Inkább a kenus felkészülésre fókuszálok. Vannak azért még extrém terveim, szeretném egyszer megcsinálni az Ironman triatlont (3,8km úszás, 180km bicikli és egy jó kis maratonfutás a végére). Nem voltam még a mostanában divatos akadályfutó versenyeken sem, itt is próbára tenném magam. A téli hidegtűrés kapcsán is lehet vállalok valami érdekességet!;)

Zárszó

Alapvetően nem tartom a hosszú, aszfalton való maratonfutást egészségesnek, de meg tudom érteni, akinek ez tetszik. Ennek a műfajnak is megvan a maga szépsége és baromi jó hangulata van egy ilyen versenynek, amibe most sikerült belekóstolnom. Kortól, nemtől függetlenül azért minden aktív embernek beleférhet egyszer legalább az életébe. Mezítláb, aszfalton csak óvatosan és felkészülten! A ketogén paleo étrend és a hosszútávú sport nagyon jól megvannak együtt, ezt is tudom ajánlani, most már saját tapasztalattal alátámasztva!

img_1241

Első maraton, mezítláb, ketogén-paleo étrenden I.rész

img_1200 img_1203 2016_0039_11_1128_12

Miért?

  1. Világszerte sok ezer ember vállalkozik maratonfutásra, ez amolyan teljesíthető hőstett, amit alapos felkészüléssel bárki meg tud csinálni, hiszen az ember izomzata képes rá. Nekem eddig kimaradt, de mindig is mozgatta a fantáziámat. Szóval ez egy bakancslistás tétel volt, ami mögé most pipa került.
  2. Mezítláb futni és sportolni jó! Igaz, nem aszfalton és nem ennyit, ez egy extrém sport. Szerintem senki sem született cipőben, a lábunk tökéletesen meg van alkotva. Kevesebb boka, térd stb. probléma lenne, ha többet lennének mezítláb az emberek.
  3. Alacsony szénhidráttartalmú paleo és/vagy ketogén étrenden is kiválóan lehet sportolni. Kíváncsi voltam rá, hogy ketogén táplálkozás mellett valóban nincsen-e fal, eléhezés egy hosszútávú terhelésnél, ahogy írják a szakirodalomban.
  4. Jó volt látni, hogy sokan másokért is futnak: beteg gyerekekért, vakok segítőjeként, alapítványokért, segélyhívó vonalért vagy más jótékony célból. A világ és az ország tele van gondokkal, támogatásra szorulókkal, igazságtalanságokkal, szinte minden futó felvehetne egy külön kis keresztet magára valamilyen ügy érdekében. Én egy kicsit önző érdekből a magyar sportfinanszírozás aránytalanságaira szeretném felhívni a figyelmet! Vagyunk ugyanis szerintem jónéhányan minden sportágban, akik letettünk már valamit az asztalra, de volt 1-2 gyengébb év sérülés vagy egyéb okokból és most anyagi támogatás teljes hiányában nem tudunk rendesen készülni, ahogy azt az élsport színvonala megkívánná, pedig még lenne bennünk lehetőség nagy eredményekre és meg is van a kellő elszántság hozzá. Szeretném, ha kellően meg lenne becsülve ez a réteg is, legalább a minimális feltételekkel az esélyegyenlőség érdekében! Talán a nem mindennapi mezítlábas teljesítés is szimbolizálja, hogy megvan a kellő fizikai állapot és fanatizmus, ami az élsporthoz kell.

Na, de nézzük inkább mi történt a versenyen és előtte!

Felkészülés 

img_1208 img_1217

Ez szerintem arcpirítóan kevés volt, amit meg is éreztem az utolsó 10-12 km-en. Az eddigi leghosszabb futásom a Velencei tó kör volt, még anno kiskenusként a VVSI-ben, ez kb 30-32 km. Azóta 1x volt félmaraton, 1x mentem a Bécs-Budapesten váltóban napi 20-25km-t, de 15 km-nél nem igazán szoktam többet futni…

Nyáron szinte egyáltalán nem futottam, a verseny előtt hat héttel jött az ötlet, hogy bevállalom. Már kb. 3 éve mezítláb futok, igaz nem betonom, hanem fűben és nem ilyen hosszúakat, de bíztam benne, hogy egy kis hozzászoktatással a mezítlábas maraton is sikerülni fog. Szóval a 6 hét alatt heti 2x futottam aszfalton, egy intervall jellegűt (4×1,5km-től felvittem 8×1,5km-ig erős iramban/2perc pihenőkkel) és egy hosszút alacsony iramban (40 perctől kezdve fokozatosan eljutottam 2,5 óráig). Összesen kb 100km jött össze a felkészülés alatt. Emellett napi szinten kenuztam, MovNatoztam, kondiztam. Nem ez volt életem fő versenye, inkább egy jó kis bulinak, alapozóedzésnek szántam. Bíztam benne, hogy a több mint 20 év kenuzás megalapozta a motort, tehát állóképességileg nem féltem egyáltalán. Inkább a futóművet kellett felkészíteni, hogy az aszfalt nehogy ledarálja a bőrt a talpamról és ne zörögjenek az ízületeim, mert ebben az időben mégiscsak 95kg körül voltam.

A verseny

img_1220 img_1219 img_1229 img_1206

Szerencsére szép időnk volt, sütött a nap, 10-12 fok körül lehetett. A hangulat óriási, többezer ember együtt fut, útközben rengetegen szurkoltak, pár km-enként zenekarok is csinálták nekünk a fesztivált és mindig szép látvány Budapest a Duna partjairól nézve. Voltak, aki Rubik kockának vagy éppen kürtőskalácsnak öltözve teljesítették a távot. Ilyen környezetben azért könnyebb volt teljesíteni a kihívást.

Az útvonal egészen mezítlábas barát volt (najó, azért a szép zöld gyepet kicsit hiányoltam), 28km-nél léptem rá először egy kellemetlen kis kavicsra és néhány macskaköves szakaszt leszámítva egészen futható volt a pálya. Fogalmam sem volt, hogy milyen időre lehetek képes, kb 4 órára saccoltam előzetesen. Az volt a terv, hogy 30km-ig csak pianoban, szép kényelmes tempóban futok (5:30-5:50 körüli 1000m-ekkel), aztán fokozatosan begyújtom a rakétákat. Hát nem ez lett, közbeszólt a „nem szokta a cigány a szántást effektus”. Kb. féltávig minden rendben volt (a félmaraton is 1:56 lett), könnyedén szökelltem mint egy gazella, utána már kezdtem érezni a vádlimban, hogy lesz egy kis dráma a végére, de még itt is jól tudtam tartani a tempót. Aztán 30km után már eléggé érzékeny lett a talpbőröm (megnéztem, de nem volt felszakadva) és a vádli sem funkcionált valami jól, így lassítanom kellett.

Hiába, itt éreztem, hogy erre több készülés kellett volna. Tüdővel, energiával és agyi frissességgel viszont nagyon jól bírtam végig, úgy éreztem még mehettem volna bármennyit. Jó volt “körbefutni” a várost, elhaladtunk jónéhány, számomra emlékezetes helyszín mellett.

img_1214  img_1216    img_1222

Szóval a vége már kicsit küzdelmes volt, kellett némi akaraterő, de ha már eddig eljöttem, gondoltam valahogy csak beérek. Az utolsó 4km-en még próbáltam egyet hajrázni, a nagyobb iram más technikája jól is esett egy darabig, sajnos az utolsó 2km a Városligetben volt a legrosszabb mezítlábas szempontból: tele úthibákkal, durva apró kavicsos aszfalttal, macskakővel, így inkább ésszerűségi okokból csak bekocogtam a végén. 40km-nél azt hiszem beléptem a “leglassabban múló idő zónájába”.

img_1236  img_1238 img_1239

Szép volt, jó volt, most egy darabig elég is volt a maratonból. Pár nap lábadozás után szerintem újra teljes erőbedobással tudok majd edzeni.

4 óra 3 perc, 47 másodperc a hivatalos idő, amivel elégedett vagyok tekintve a felkészülést és hogy ez volt az első maratonom. Nagyjából ilyesmire számítottam, ha kicsit többet készülök meglett volna a 4óra alatti, de most elsősorban csak a sikeres mezítlábas teljesítés volt a cél. Esetleg ha levonjuk a frissítőknél, technikai szüneteknél, útközben kis átmozgató nyújtással-gimnasztikával eltöltött időt, akkor lehet pont 4 alatt lett volna. Na mindegy, nagyon örülök neki, hogy sikerült és ez egy igazán nagy élmény volt!

Mezítlábas élmények

img_1198 img_1244

 

 

 

Before-after (csak egy kicsit koszosabb lett)

Szerencsére ahhoz elég volt az előzetes felkészülés és többéves mezítlábas edzés, hogy komoly probléma nélkül megússzam a történetet. Ehhez azért kellett az is, hogy a fél szemem az előttem lévő útszakaszon legyen, fürkésszem az esetleges éles tereptárgyakat. Nem sokan lehettek a mezőnyben cipő nélkül, egy 10km-es teljesítőről tudok, aki már évek óta így nyomja. Sokaknak feltűnt útközben a cipőtlenségem, persze volt aki furán nézett, de a legtöbben elismerően gratuláltak. A legjobb beszólás egy mellettünk elhaladó autóból jött egy szépen barnult fiatalembertől:”há hol a cipő more?”:)

Amúgy nem tartom ezt egy egészséges tevékenységnek, hogy aszfalton futkorásszunk mezítláb, senkit sem bíztatok erre! Nekem is csak egy extrém kaland volt. Aki mégis ebbe vágja a fejszéjét, az szoktassa hozzá magát! A mezítlábas sportolást biztonságos körülmények között és a füvön futást viszont továbbra is támogatom. Szerintem ekkor terheljük optimálisan nemcsak a láb izmait, hanem onnan kiindulva az egész testet! Erről írtam is korábban ITT és ITT.

Sokan jószándékúan (vagy leginkább saját magukból kiindulva) figyelmeztettek, féltettek, hogy ilyen meg olyan bajom lesz. Szerencsére ez a verseny is beigazolta, hogy látszólag őrültségnek tűnő dolgokra is képes vagyok. Egyre jobban érzem a határaimat és csak olyan kihívásba vágok bele, amit nagy eséllyel teljesíteni is tudok!

img_1224  img_1242

Kaja, regeneráció, további tervek a II. részben!

 

Sportolás mezítláb II. rész: Futótechnika és egy kis tudomány (korábbi Paleországos cikk)

3416139096_837c380969_b

Ebben a részben folytatom a mezítlábas sportolás népszerűsítését. Elsősorban a futásról lesz szó, annak technikájáról és tudományos vizsgálatokról, ahol a cipővel vagy anélkül történő futás kérdését vizsgálták.

vissza az I. részhez

Sokan a gyaloglásból veszik át a futótechnikájukat, ugyanúgy egyenes törzzsel haladnak, sarokkal fognak talajt, ezért kapnak létjogosultságot a futócipők sarokbecsapódás tompító szerkezetei. A mezítlábas futás azonban más technikát igényel, sőt igazából cipővel is így kellene. A testet kissé előredöntve, a lábujjakkal, enyhén a külső talp éllel kellene először a talajt érinteni, és azután végiggördülni a talpon. Tessék elemezni lassítva a legjobb afrikai futók lépéseit1, sőt Usain Bolt2 sem fut másképp.

Ha sarokkal érkezünk, akkor még lassítjuk is magunkat, hiszen ilyenkor egy komoly hátrafelé ható erő keletkezik, ezzel szemben, ha előredőlünk, a láb elrugaszkodásával előretoljuk magunkat.

Mentségére legyen mondva, a sarokkal való talajfogásnak az az előnye, hogy általa megnyújthatjuk a lépéseink hosszát, mert a cipő elnyeli a becsapódás jó részét. Mezítláb automatikusan óvatosabbak vagyunk, ezért rövidebb lesz a lépéshossz.

 

 [Ha szeretnéd tovább olvasni a cikket, csatlakozz a patreon blogomhoz!]

Forrás:

  1. https://www.youtube.com/watch?v=mTMgIViinuQ
  2. https://www.youtube.com/watch?v=MC_t8MfGHMQ
  3. https://www.youtube.com/watch?v=1OrcLeUVm3o
  4. Fredericson M, Misra AK.: Epidemiology and aetiology of marathon running injuries. Sports Med. 2007;37(4-5):437-9.
  5. http://www.sportsci.org/jour/0103/mw.htm
  6. Perl DP, Daoud AI, Lieberman DE.: Effects of footwear and strike type on running economy. Med Sci Sports Exerc.2012 Jul;44(7):1335-43.
  7. Bonacci J, Vicenzino B, Spratford W, Collins P.: Take your shoes off to reduce patellofemoral joint stress during running.Br J Sports Med. 2013 Jul 13.
  8. Olin ED, Gutierrez GM.: EMG and tibial shock upon the first attempt at barefoot running. Hum Mov Sci. 2013 Apr;32(2):343-52.
  9. Cauthon DJ, Langer P, Coniglione TC.: Minimalist shoe injuries: Three case reports. Foot (Edinb). 2013 May 10. pii: S0958-2592(13)00018-7.

Sportolás mezítláb I.rész (korábbi Paleországos cikk)

13254370_248223468871521_3534518704416937260_n A paleo gondolkodás számomra arról is szól, hogy fedezd fel újra, mi az, amit jól csinált régen az ember, és ehhez képest mit rontasz el ma, aminek következtében nem vagy teljesen egészséges. Ebben a cikkben a két lábunkra fókuszálok. Az állatok és a természeti népek nem hordanak cipőt, legfeljebb kezdetleges szandálokat, mégsem panaszkodnak patellofemoralis-fájdalomra, iliotibialis szalag szindrómára, sípcsont stressz törésre, plantaris fascitisre, Achilles-ín sérülésre, és egyéb, gyakori futó-nyavalyákra. Puskázz tőlük, ha nekik jó úgy, ahogy a természet megalkotta, akkor miért akarunk lázadni ebben a témában is az egyetemes törvények ellen?

A mexikói fennsíkokon élő tarahumara népet elemezve látható, hogy vígan lehet ultratávokat (maratontól kezdve a 100-200 km-ig) is futni mezítláb vagy egyszerű szandálban. Az etióp Abebe Bikila az 1960-as római olimpia maratonszámának győztese is, mezítláb érte el nagy sikerét. Valószínűleg otthon, gyerekkora óta azt se tudta mi az a cipő, teljesen természetes volt neki, hogy anélkül fusson a versenyen.

Azt mondják a cipőgyártók, hogy azért kell mindenféle szuper becsapódás tompító, stabilizáló lábbelit hordanod, mert különben tönkremenne a lábad. Felületesen szemlélődve valóban erre a következtetésre juthatsz, hiszen gyerekkorod óta cipőben jársz, sportolsz, enélkül könnyen túlterheled az alsó végtagjaid. Nem lehet, hogy azért van ez, mert a cipők által egyes izmaid stabilizálva vannak, elkényelmesednek, magyarul elgyengülnek? Ha viszont gyengék, akkor máris világos, hogy eleinte miért sérülsz meg mezítláb. Valami hasonló történik, amikor egy csonttörés után gipszbe teszik a kezed vagy lábad. Hetekig tétlenül hordod az izmaidat, eközben látványosan veszítenek erejükből, méretükből. Ilyesmi zajlik le a cipőviselésnél is, igaz kisebb mértékben. A lábfejedben is vannak apró kis izmok, szalagok, amelyek élni akarnának, ehelyett passzívan beletörődnek a rabszolgasorsukba, közben pedig a térded, csípőd, gerinced átveszi helyettük a terhelést.

A mai társadalmi és kulturális normák között elég nehéz ezt a szemléletet elfogadtatni, biztos nem fog holnaptól mindenki mezítláb járni vagy sportolni. Léteznek azért fokozatok, hogy mennyire ártalmas ilyen szempontból egy lábbeli.

 [Ha szeretnéd tovább olvasni a cikket, csatlakozz a patreon blogomhoz!]