Kenus felkészülés: Zsákban az első 1000 km

Túlvagyok az első vízi 1000 km-en mióta újra kenuzni kezdtem február 1-én. Külső szemlélőnek talán meghökkentő lehet ez a szám, de aki benne van a kajak-kenu élsportban az tudja, hogy ez a szükséges minimum, ha valaki gyorsan akar evezni a nyáron. Egy teljes szezon alatt kb. 2-4000 km szokott összejönni, ennyit evez le többezer versenyző szerte a világban és közülük általában csak a néhány olimpiai és világbajnokról hallunk a hírekben pár mondat erejéig. Szóval egy nagy tapsot a többieknek is! Na de miért is kell ennyit evezni, amikor a versenyt lerendezzük kevesebb mint 4 perc alatt?csepel kenu1A téli felkészülés után – amikor nem evezünk, csak kondizunk, futunk, úszunk – újra meg kell tanulni “vízen járni”. Nem árt belepakolni a zsákba minél több km-t, hogy aztán legyen mit kivenni. Hogy jön össze az 1000km? Heti 9-10 vízi edzéssel, alkalmanként 10-30 km megtételével, van amikor “csak” folyamatos, egyenletes tempoban megyek, van amikor fel van osztva intenzivebb szakaszokra, pl. 10×6 perc/2 perc pihenőkkel. A leghosszabb táv ezúttal a 32 km volt, ez kb. 3 óra féltérden (najó 2x kiszálltam pár percre átmozgatni magam), erről írtam is egy bejegyzést korábban.

A klasszikus versenytávot, az 1000 métert bárki le tudja evezni, az is aki életében először beül egy túrakenuba, de 4 perc vagy inkább 3 perc 50 másodperc alatt csak nagyon kevesen képesek erre a világban (a legjobbam eddig 3:49 volt;)), ehhez pedig olyan alapvető képességgé kell fejleszteni a gyors kenuzást, mint a futást és ez nem megy sok gyakorlás nélkül… Tavasszal fejlesztjük a speciális aerob állóképességet is, mert egy 4 perces nagy hajtás kb 70%ban aerob jellegű terhelés a tudományos kutatások szerint. Vagyis az izmokban az energiatermelés zömében oxigén jelenlétében történik (aerob zsír és glükóz oxidáció) és egy kisebb részt – kb. 30%- jelent az anaerob rész, amikor már nincs elég oxigén és szerepet kapnak más anyagcserefolyamatok is (glikolízis, kreatin-foszfát rendszer). Ez miben nyilvánul meg a versenyző életében egy versenyen? Szerencsés esetben a táv nagyobbik részében még egész komfortosan érzi magát nagy hajtás közben is, ám az utolsó pár száz méteren jön a savasodás. Aki ezt jobban tűri – jobban felkészült rá – vagy később jelentkezik nála a jó állóképesség, gazdaságos technika, esetleg egy ketogén diéta miatt… az előnyben van, mert koordináltabban, komfortosabban tud mozogni a táv végén.

Nem vagyok egyébként a nagy kilométer gyűjtés híve, a rövidebb és intenzívebb edzéseket jobban szeretem, ám mivel kihagytam másfél évet az evezésben, nem árt kicsit pótolnom és ebben a műfajban is élenjárnom, ha labdába akarok rúgni… Úgy érzem jól sikerült a 2 alapozó hónap, visszarázódtam ebbe az életformába, élvezem az edzéseket, hétről-hétre javult a teljesítményem. Az utolsó 2 hetet leszámítva, itt jött egy kis megtorpanás, gödör, de ez néha benne van a pakliban. Könnyű túlesni a ló túloldalára, mert csak akkor lehetünk elégedettek, ha már elsőként átértünk célvonalon. Addig pedig azért vannak kétségek: biztos elég ennyit edzeni? mi van ha az ellenfél ment még egy 1000 m-t? stb. nehogy már ezen múljon… Ilyenkor kell okosan továbbmenni és megtalálni az optimumot a terhelés és a regeneráció között!

Eddig nagyrészt egyedül edzettem, az utóbbi hetekben heti 4-5 alkalommal becsatlakoztam a korábbi edzőmhöz, Szabó Attilához és lelkes kenus csoportjához, ahol az öcsém is készül. A tapasztalt edzői szem aranyat ér és jó kis csatákat vívunk a vizen a többiekkel, ami a fejlődésünket szolgálja. Bár ez egy egyéni sport, a csapatban edzésnek sok előnye van. Lehet, hogy egyedül is le tudod fárasztani magad egy edzésen, de közben csak csapkodtad a vizet és nem haladt a hajód semmerre. Ha viszont ottvan melletted egy hasonló szinten lévő ellenfél, akkor rá vagy kényszerítve, hogy jó technikával evezz, különben lemaradsz. És egyedül talán kíméletesebbek vagyunk magunkhoz, ha ottvan az edző és a csapattársak, úgy általában mindenki többet tud kihozni magából. Tehát úgy vagyok vele, hogy egy hosszabb, alacsonyabb intenzitású edzést vagy egy súlyzózást gond nélkül meg lehet csinálni egyedül is, de egy intenzív, nagy vízi hajtáshoz nem árt ha van plusz motiváció, így ki tudom hozni a legtöbbet magamból.

A kaja továbbra is paleo és ketogén, egyelőre folyamatos kísérletezgetés van, hogy megtaláljam ezen belül is az optimális arányokat. Mindezt újabban vércukor és keton mérésekkel alátámasztva. Az is egy érdekes kísérlet lenne, ha több évnyi low-carb étrend után elkezdenék újra több szénhidrátot enni… A szervezetem már biztos nagyon hatékonyan használja a zsírokat, mi lenne ha kapna egy kis extra üzemanyagot szénhidrát formájában? Vajon felrobbanok az erőtől vagy rosszul leszek, esetleg semleges lenne a hatás? de ezt csak a legvégső esetre tartogatom, ha nem lennék elégedett a teljesítményemmel, addig nem akarom elrontani, amit eddig felépítettem és egyébként is jól érzem magam így. Ha sikerült értelmes összefüggéseket megfigyelnem, akkor mindenképp írok róla egy bejegyzést! Ehhez kell még 1-2 hónap és a versenyek is, hogy teljes legyen a kép.

És úgy néz ki, lesz egy új hajóm is egy támogatónak köszönhetően! Erről is írok hamarosan! 😉 Sokáig 16 kg volt a versenykenuk minimális súlyhatára, amit tavaly levittek 14 kg-ra, így mindenki kénytelen lesz beszerezni egy könnyebb hajót, ha versenyben akar maradni. Hasonló a sztori, mint az úszóknál a cápadresszek esete… IMG_2415

Szóval haladnak a dolgok, megvolt az un. vízi alapozás, jöhet a gyorsítás, ami azt jelenti, hogy rövidebbek lesznek az edzések, de sokkal intenzívebbek, szimuláljuk a versenykörülményeket, gyakoroljuk a versenypályát is. Volt lemaradásom bőven a többiekhez képest a kihagyás miatt, de már egyre kevesebb. Csodák nincsenek, csak meló van! A versenyekre remélem sikerül az eddigi legjobb formámat hozni, úgy érzem hétről-hétre az idő nekem dolgozik.

2 hét múlva lesz az első versenyünk Szolnokon, ami még komolyabb tét nélküli. Utána következik május 11-13 és június 10-12-én Szegeden a két olimpiai válogatóverseny! Szurkoljatok!

 

 

Vélemény, hozzászólás?